Építészmérnök diplomáját 1992-ben szerezte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1994-1996 között végezte a MÉSZ Mesteriskola XIII. ciklusát. 1992-1994 között a Déldunántúli Tervező Vállalat (Pécsiterv) munkatársa, 1996-ban Horváth Andrással saját irodát alapított Horváth és Patartics Építész Iroda Kft. néven. Az építészi pálya mellett 1992-2000 között a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kara Tervezés tanszékének oktatójaként dolgozott.

Azon pécsi építészek közé tartozik, akik más magyar városokban is jelentős épületeket tervezhettek: legfontosabb munkái közé sorolható a pécsi Gandhi Gimnázium kollégiumi épületének átalakítása mellett Gyula 1. számú postája, a paksi Városi Művészeti Iskola, valamint a Győri Ítélőtábla.

Pécsi polgárként a város társadalmi életének meghatározó tagja. 1998-2010 között a pécsi ECHO Kritikai Szemle kulturális folyóirat építész szerkesztőjeként is tevékenykedett, rendszeresen publikált nyomtatott és internetes szakmai sajtótermékekben. E tevékenysége elismeréseként 2011-ben megkapta az Ezüst Ácsceruza-díjat.

2005-ben az Európa Kulturális Fővárosa Pécs2010 győztes pályázatát készítő civil csoport egyik tagja volt. A megvalósulás folyamatából – ahogyan a győztes pályázat legtöbb munkatársa – kimaradt, de folyamatosan nyomon követte az eseményeket. Egyike volt 2010-ben az „Építészet és kontextus” című programsorozat kitalálóinak.